Ismerjék meg a jövő orvosait – interjúsorozat rezidens orvosainkkal
A Hódmezővásárhelyi-Makói Egészségügyi Ellátó Központban nemcsak tapasztalt szakemberek dolgoznak nap mint nap a betegekért, hanem fiatal, elhivatott rezidens orvosok is, akik friss tudással, lelkesedéssel és emberközeli hozzáállással gazdagítják intézményünket.
Interjúsorozatunk célja, hogy közelebbről is megismerhessék őket: mi motiválta őket erre a hivatásra, hogyan látják a saját szerepüket a gyógyításban, és mit csinálnak szívesen a munkaidőn túl.
Elsőként Dr. Nagy Gábor Róbert radiológus szakorvos jelöltet mutatjuk be. Fogadják szeretettel bemutatkozását – hiszen minden orvos mögött ott van egy történet.
Mi motiválta Önt arra, hogy az orvosi pályát válassza, és ezen belül miért épp ezt a szakterületet?
Az orvosi pálya már gyerekkorom óta vonz, és igen hamar eldöntöttem , hogy ezt a hivatást szeretném választani. Első körben a betegeknek való segítség miatt. Jelenleg radiológus szakorvosjelölt vagyok, és amiért ezt a szakterületet választottam az az, hogy nagyon fontosnak tartom, hogy egy beteg pontos és jó diagnózist kapjon, és ezért meg teszek mindent. Illetve a gyógyszerekkel való kezelési forma nem állt hozzám közel , kicsit gépiesnek tűnt számomra, így a diagnosztikában találtam meg a mindennapi kihívásaival azt, ami számomra leginkább vonzóbb.
Hogyan telik egy átlagos napja rezidensként a Hódmezővásárhelyi-Makói Egészségügyi Ellátó Központban?
Egy átlagos nap változó. Mivel a radiológia nagyon széles körű és számos eltérő modalitással rendelkezik, így attól függ aznap melyik helyre vagyok beosztva. Legtöbbször leletezéssel folyik a napi munkám, ahol az elkészített képi anyagokat kiértékelem. Ha ultrahangozok, akkor van lehetőségem a beteggel személyesen is beszélgetni, látni és meghallgatni őt, ami segít pontosabban dönteni betegsége felől.
Mi volt eddig a legemlékezetesebb vagy legmeghatározóbb élménye a rezidensi idő alatt?
A legmeghatározóbb amikor szembesültem vele, hogy milyen fontos a munkám. Egy gyors, alapos, és precíz vizsgálat mennyire döntő szerepet játszik egy beteg további sorsában. Volt alkalmam ez által olyan betegségeket, legyen az daganat, akár időben megtalálni, ami a beteg életet mentette meg .
Mik a legnagyobb kihívások, amikkel fiatal orvosként szembesül, és hogyan kezeli ezeket?
A legnagyobb kihívásom az az idő elleni harcom. Szeretnék minél több időt szánni munkámra és családomra. És valahol a kettőt egy jó kiegyensúlyozott útra vinni. Jelenleg még tanulom irányítani és kezelni az idő elleni harcomat.
Mit csinál szívesen szabadidejében? Van olyan hobbija, ami segít kikapcsolódni a munka mellett?
Munka után a családdal töltöm az időm nagy részét . Van egy kertem, ahol kertészkedem, ez az ami a legjobban kikapcsol. Mellette sok séta és mozgás a szabadban.
Milyen tervei, céljai vannak a jövőre nézve, akár szakmailag, akár magánéletet tekintve?
Jelenleg leginkább a 2026. tavaszát várom, hiszen akkor fogok elmenni szakvizsgázni. Első körben most ez a legnagyobb célom, hogy ezen sikeresen túl legyek.
Ismerjék meg a jövő orvosait – interjúsorozat rezidens orvosainkkal
- rész –Bemutatkozik Dr. Hites Benjamin- Csecsemő-, gyermekgyógyász rezidens
- Mi motiválta Önt arra, hogy az orvosi pályát válassza, és ezen belül miért épp ezt a szakterületet?
Tulajdonképpen mindig is valamiféle segítő területen szerettem volna elhelyezkedni, hogy végül az egészségügyet választottam, az főként három különböző ok miatt alakult így. Az egyik fő motivációt a még 10-11 évesen először kezeim közé kerülő Áldott kezek című életrajzi regény jelentette. A könyv Ben Carson, afro-amerikai származású, mélyszegénységből világhírű idegsebésszé válásának történetét meséli el, ami nagy hatást gyakorolt rám. A második a középiskolai osztályfőnököm befolyása volt, aki mindvégig támogatott, hogy ebbe az irányba tanuljak tovább. A harmadik ok pedig maga az orvosi munka sokrétűsége.
A gyermekgyógyászat irányát édesanyámnak köszönhetem, aki óvónőként dolgozik, így talán némi örökletes oldala is van, hogy a gyerekekkel legtöbbször könnyen megtaláltam a közös hangot. Sokáig az idegsebészet és a gyermekgyógyászat párhuzamosan jelen volt érdeklődési körként, például a szegedi Idegsebészeten dolgoztam egyetem alatt pár hónapot segédápolóként, de mellette klinikai önkéntesként a gyermekklinikára jártam be. Végül a hódmezővásárhelyi gyermekgyógyászati gyakorlatot követően ide adtam be a jelentkezésem.
- Hogyan telik egy átlagos napja rezidensként a Hódmezővásárhelyi-Makói Egészségügyi Ellátó Központban?
A szakorvosi képzés akkreditációs rendszeréből fakadóan a legtöbb időt jelenleg külsős gyakorlatokon töltöm, ami a gyakorlatban a szegedi gyermekklinikát jelenti. Legtöbbször ügyelni járok Hódmezővásárhelyre. Amikor mégis van lehetőségem reggeltől Hódmezővásárhelyen töltenem a napot, akkor általában elektromos rollerrel vagy kerékpárral érkezem 8 órára, amikor az ügyeletes orvostól átvesszük a betegeket, átbeszéljük, hogy mi történt ügyeleti időben. Ezt követően a beosztásnak megfelelően az újszülött osztály, csecsemő- és gyermekosztály vagy ambulancia valamelyikén megkezdjük a munkát, amit jó esetben délután 4 órakor át tudunk adni az ügyeletes orvosnak. A munka jelentős részét természetesen magának a beteg gyermekeknek az ellátása jelenti, beleértve a szülők támogatását, edukációját, ugyanakkor az osztály oktatási szervezőjeként részt veszek az egyetemi hallgatok gyakorlatának lebonyolításában is
- Mi volt eddig a legemlékezetesebb vagy legmeghatározóbb élménye a rezidensi idő alatt?
Az egyik első ügyeletemben egy frissen diagnosztizált 1-es típusú cukorbeteget kellett ellátnom, ami akkor egy új kihívás volt, minden időt a beteg mellett töltöttem, de nagyon jó volt megtapasztalni azt, hogy az ellátás megkezdésekor teljesen felborult cukor- és folyadékháztartás hogyan áll helyre a terápia hatására.
- Mik a legnagyobb kihívások, amikkel fiatal orvosként szembesül, és hogyan kezeli ezeket?
Az egyik legnagyobb kihívást azt jelenti, hogy minden esetből van egy „első”, persze sok mindent megtanultunk az egyetemen, de a saját tapasztalatot nem helyettesítheti egyik tankönyv, vagy előadás sem, legyen az a világ legjobbja is. Így azt az időt, amíg a kellő, nem túlzott magabiztosság megvan egy adott beteganyaggal kapcsolatban azt néha nehéz kivárni. Másik kihívás a technikai skillek elsajátítása volt, ami a gyermekgyógyászatban olyan szempontból különleges, hogy az egyetem alatt kevés lehetőséget kapunk, hogy pl.: a gyermekek perifériás vénabiztosítását gyakoroljuk, mégis az első éles naptól jogosan várnák azt el tőlünk. Természetesen erre azért bőven kapunk lehetőséget, hogy begyakoroljuk, miután elkezdünk dolgozni.
- Mit csinál szívesen szabadidejében? Van olyan hobbija, ami segít kikapcsolódni a munka mellett?
Az utóbbi időben a sport jelenti az egyik kikapcsolódási lehetőséget, terepfutás, kerékpározás formájában. Valamint a családdal töltött idő, amiből sajnos sosincs annyi, amennyit szeretnék.
- Milyen tervei, céljai vannak a jövőre nézve, akár szakmailag, akár magánéletet tekintve?
Rövidtávon elsősorban a szakvizsga megszerzése, remélhetőleg 2027 tavaszán. Ezt követően több terület van, magában a gyermekgyógyászaton belül, amiben szívesen elmélyülnék, így a következő években a szakvizsga felkészülés mellett ennek az eldöntése is kihívást jelent.